Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

lés és szociológiai átöröklés között, a nevelés, a szocializálódási folyamat szempontjából azonban a kettő egymásnak nem ellentéte, de kiegészítője. Az egyén tehát már megszületésekor egy határozott és sokszor komplikált összetételű társadalmi jelenség, amelyből a további fejlődés nem új embert formál, de az adottságait fejleszti tovább, átalakítja vagy megmásítja, de a társadalom adott aktuális és lokális vonatkozásaihoz idomítja hozzá. Ennek a folyamatnak a hordozói: a) azok az objektív erők, amelyek kényszerítik az embert, hogy közösség tagjának érezze magát. Ez mintegy az általános kényszer, amelyet az össztársadalom adott aktuális és lokális helyzete határoz meg, amely még a leglázongóbb csoportokban is kialakít egy bizonyos közösségtudatot; ebben a helyzetben az ember valóban „mint egyén cselekszik, s mint csoporttag ítél" (Vierkandt: Gesellschaftslehre), vagy amint egy diákbarátom pompásan írta: „kívülről néz és belülről ítél"\ b) emellett, mintegy ezt kiegészítőlég működik egy speciális kényszer ama csoportosztály részéről, amelyhez a fejlődő ember objektíve tartozik. Úgy az általános, mint a speciális társadalom kényszert a közvélemény, az utánzás, hírközlés automatikusan működő szervezetei és törvényei hozzák létre és tartják fenn. Az interszociális érintkezések lehetőségeinek és formáinak a megváltozásai új helyzetet teremtettek, amelyben módosul a harmadik társadalmi tényező szerepe: c) a fiataloknak a felnőttekhez való viszonya; d) az iskola, amelynek feladata eddig az volt, hogy rendszerezze, egységes munkakoncepcióba állítsa a nevelést végző erőket, s amely ennek a feladatának ma alig tehet eleget, mert a nevelést végző erők túlnőttek rajta, s ő már sem szervezetileg, sem pedagógiailag nem képes velük lépést tartani, dacára a minden államban épp e célból történő lázas reformálásoknak. Az iskolának ezt a helyzetét jelölik ma az annyira közkeletű, de éppannyira szimplista „nevelés válsága" kifejezéssel. Hamis ez a megjelölés, mint ahogy tévedésen alapul minden olyan nézet, amely a nevelést, a társadalomba való benövésnek ezt az annyira komplikált öszetételü folyamatát, az iskolával azonosítja. (Világos, hogy itt most nem azokról az elszigetelt kísérletekről, metóduskipróbálásokról van szó, amelyeknek valóban az a feladatuk, hogy a ma társadalma számára neveljenek cselekvésre 264