Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

funkciója is és a mód is, ahogy ezt a funkciót betöltheti. Nem feladata többé, hogy a materiális struktúra és a szellemi kultúra közti ürt kitöltse, a materiális struktúra változásaihoz való hozzáfejlődést kiépítse, de épp az ellenkezője: a fejlődés logikájából adódó haladásnak ellentmondó reakciós osztályérdekek etikai igazolása, aminek következtében a természetes asszimilálódás helyett sok esetben a nem természetes disszimilálódás áll elő, káosz, bizonytalanság, hozzáhasonulás helyett meghasonlás. Ennek a helyzetnek egy másik következménye, hogy az a fiatalság, amely ellentmondó hatások kereszttüzében áll: a polgári fiatalság, kijátszottnak, elhagyottnak érzi magát, és kifejleszti nagyobb mértékben és szélesebb alapokon, mint bármikor eddig, az ifjúságon bévüli szociális alakulatokat, amelyek ma biztos fészkei a disszimilációs törekvéseknek. 1. A szocializálódási folyamat tényezői nemcsak típusok szerint váltakoznak, de egyének szerint is, nemcsak horizontális hatások működnek, de vertikális hatások is, és ez teszi bonyolulttá a nevelésszociológiai kutatást. Hogy ezt a bonyolultságot elkerülje, a legtöbb nevelésszociológus egy tetszetős teóriával megy át az átöröklés problémáján. Elfogadja Dürkheim fejtegetéseit, amely szerint minden emberben kettős én él: egy individuális és egy szociális én. A szociális én nincs megadva a születéssel. Az ember, amikor megszületik, az individuális én természetét hozza magával. A társadalom így minden új generációnál szemben találja magát egy ösztönös, önző, aszociális lénnyel, egy tabula rasoval, amelyre tetszése szerint írja rá a maga akaratát. A nevelésnek a feladata ennek a nyersanyagnak a feldolgozása, az aszociális lénynek kollektív tudatú lénnyel való helyettesítése. Ez a tétel szimplista, és ha közelről megnézzük, fikcióvá torzul. Az átöröklés törvényeinek a modern kutatása bebizonyította, hogy ilyen elhatározó ellentét az individuális én és a szociális én között nem lehet, és hogy nem szabad szembehelyezni az egyént a társadalommal, mert a társadalom nem egy logikai absztrakció, de konkrét viszonylataink összessége, és az egyén társadalmi lény. Az egyén már a születéssel magával hozza társadalmi lényének tényezőit, s ezek a tényezők megfelelő adottságok közé jutva a szülőkéihez hasonló formákban fejlődnek ki. így a nevelés, a társadalomba benövésnek a folyamata — igaza van Platónnak — „már a születés előtt megkezdődik", belégyökerezik az élet vertikális összefüggéseibe. Ilyen értelemben valóban különbséget kell tennünk biológiai átörök263