Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Dobossy László: A modern nevelés szociológiája

meghatározottságok megállapítása, az ezek következtében fellépő új jelenségek regisztrálása, s belőlük új következtetések levonása. 2 Nyugtalan korban, változások, átalakulások, eltolódások korában élünk. „Egy régi világ elsüllyedését látjuk: minden nap egy újabb darab tűnik el, minden nap egy újabb óriási csuszamlós." (Rosa Luxemburg) Átalakulások a társadalomban, átalakulások az osztályokon bévül, átalakulások az egyénben. Új helyzetbe, új viszonylatok közé kerültünk, mások lettek viszonylatainknak s azok mozgató erőinek törvényei. Új tények előtt állunk, új jelenségek szabják meg életünket. Új dolgokat kell appercipiálnunk, új hatások módosítják fejlődésünket. A legmesszebbre kiható jelenség a természet kontra ember konfliktusnak a termelőerők újkori kifejlődése folytán beállott likvidálása. Megismertük világunkat széltében és hosszában, mélységében és magasságaiban. Tudjuk azokat a lehetőségeket, amelyek megfelelő termelési processzusba állítva teljes győzelmet biztosítanának nekünk a természet felett. Nem keresünk többé természetfeletti magyarázatokat körülöttünk és velünk történő jelenségekre. Képzeteink, gondolkozásunk, szemléletünk konkretizálódtak, és tisztázódott helyünk a társadalomban és osztályunk helye a termelésben. Ez a tisztázódás a társadalmi harc leplezetlenül való megmutatkozását jelenti, az osztályellentétek kiéleződését és két, egymással ellentétes érdekű táborra szakadást. A természethez való ezelőtti viszonyunk elkendőzte az osztályharc tényét: a természet előtt egyek voltunk valamennyien, egy volt a félelmünk, közös volt a hitünk és közös istent teremtettünk félelmünk elűzésére. Megváltozott a munka- és életmódunk, átalakult lelki életünk, meggyorsult és egyre gyorsul életharcunk tempója, új és változó impressziók egész tömege hat ránk rendezetlen egymásutánban, s nincs fegyelmezettségünk arra, hogy ezeket az impressziókat feldolgozzuk, régi képzeteinkhez asszociáljuk, egységes egészbe hozzuk. S nincs nevelés, a társadalmi dinamizmus benső ellentmondásai meggátolják, hogy kialakuljon egy spontán törekvés, amely ezt a képességet sajátítná el: a kaotikus, egymásra torlódott élményanyagunk rendszerezéséhez szükséges fegyelmezettséget, rendnek a belevágását a rendezetlenül kavargó egymásutánba, annak az átütő egyenesvona259