Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Fábry Zoltán: Etnográfiai szocializmus

mente, a megváltás, az új világ, „a magyar forradalom holnapja": Szabó Dezső kegyelme. Mert, és ezt nyomatékosan ki kell emelni, a szlovenszkói magyar fiatalság „forradalmi" mentalitása egyesegyedül — Szabó Dezső! „Amit Sz. D. mond, az világos és tiszta, mint a fény. És mi már tudjuk: hogy igaz és egyetlen, ami a magyar jövő sínjeit lerakni tudja. "Az ifjúság forradalmasította magában Szabó Dezsőt, és Szabó Dezső egy Mussolinit megszégyenítő leereszkedéssel kegyes volt elfogadni ezt az esküvést: „Minden fiatalember, aki a magyar nyelv, demokrácia és kultúra általam hirdetett programját elfogadja, az én fiam. Hinni kell bennem, hinni teljesen." És a regösök hisznek : „Nem hiszünk csak a magyar géniuszban, ez az Isten nekünk juttatott fodra, belőlünk duzzadó . .. Amen." Mi az, mi történik itt? Szabó Dezső pózos frázisai beködölték az agyakat és győztek. Az ifjúsági mozgalomból Szabó Dezső determinálta forradalom lett — irodalom: tömeges Szabó Dezső-epigonizmus.Virágos stílus, nyakatekert súlyos „megkiáltások", irodalmi kiélés — duzzadó életszavakkal álcázott menekülés a szürke, tagadhatatlan valóság elől. Pedig az indítószikra valóság volt: Kisebbségi helyzet. Kisebbségvédelem: elsősorban szociális munka; nem nacionalizmus determinálja, de tisztára szociális helyzete, amiből világosan következik, hogy csak az általános szociális megoldás küszöböli ki ezt a részjelentkezést is. Jelen esetben a kisebbségvédelem az első szociális munka, amire az ifjúság — a szlovenszkói dzsentri politika tízéves abszolút sikertelensége és bűne után — ráhibázott. Célt talált, értelmet, és kiadta a jelszót: ki a falura! Ereje és hibája a naivság, mely azt hiszi, hogy valami sose voltat próbálgat, hogy végre feltalálta a parasztot és csak vele kapcsolatban a szocializmust. Holott csak évtizedes nemtörődömséget próbál elkésetten helyreütni. Amit apáink elfelejtettek: a népet legalább energiamegbecsülésig meglátni, azt ifjúi lelkesedéssel ők akaiják rendbehozni, akkor, amikor ezt a népet már nem kell felfedezni, amikor ez a nép már mindenfelé érthetően megnyilatkozott. Ma már nem lehet a nép felé bazsarózsásan közeledni, csak egy út van: teljesen és mindenestől — ha kell osztálytagadón — melléje társulni, mint egyenjogú mellé, mint kizsákmányolt mellé: szociális végkövetkezetességgel, értük való harccal! Lehetetlen, hogy az ember a mai magyar ifjúság falulázát látva ne gondoljon a múlt század végi orosz „In das Volk gehen" mozgalomra. És ekkor egy villanásra látja a különbséget: az oroszok 242