Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Az új nemzedék szava

az ifjúság a magyar bajok okát már nem az állam trianoni bukásában, hanem a szociális válságban látja. Ez igazolást ad annak a fejlődésnek, amely az állami eszmétől a népi valóság felé fordította a fiatalságot. Az ifjúságnak az irodalom hatása alatt formálódó új mentalitása országos méreteket öltő harcot robbantott ki az idősebbek és az új nemzedék között. A támadások kiindulása látszólag Ady, Móricz és Szabó irodalmi elismerése vagy elvetése körül zajlik, de hamarosan kiderül, hogy tulajdonképpen az új irodalomban rejlő „hazafiatlan" népi magyarság és a „felforgató" szociális él az, ami fiaik ellen uszítja az apákat. Azok is, akik az új irodalom mellé állanak, nem győzik eléggé figyelmeztetni a fiatalságot, hogy az irodalmi kérdésben rejlő szociális robbanóanyagot vizenyősítse el, mert a magyarországi új nemzedék iránya más, és az irodalmi viták politikuma fokozza a magyarság testi szétdaraboltsága után a lelki szétdarabolódást. Ám az új nemzedéknek nem kellenek azok az irodalmi elvbarátok sem, akik Adyt, Móriczot és Szabó Dezsőt esztétikai kérdéssé akarják immunizálni! Hogy kivédje az egyetemes magyar egység leplével burkolt támadást, a magyarországi ifjúság haladó rétegeit is a kisebbségi magyar nemzedék frontjába igyekszik állítani. Ez sikerült is. 1928 tavaszán Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke — bizonyára csehszlovákiai magyar körök hatása alatt — még olyasmit állít, hogy az Ady-kultusz a csehszlovákiai magyar ifjúság veszedelmes szenvedélye, és a csehek tervszerű magyarellenességére vezethető vissza. De május végén már ezer budapesti, szegedi, debreceni és pécsi magyar egyetemi hallgató találkozik az Ady-fejfánál, és Ady szellemében hitet vall a népi erőkből induló szociális megújhodás mellett. A kisebbségi magyar ifjúság irodalmi harca a Kerepesi úti temetőben egy egyetemes magyar új nemzedék előtörésével végződik. Tíz év óta hiányzott ez a megmozdulás. Most már hatalmas lökéssel törhetett fel a csehszlovákiai magyar ifjúság szellemi mozgalma a gombaszögi nyári táborban, ahol a haladó új nemzedék időszaki röpirata, a Vetés is megszületik. Ez az a stádium 1928-ban, amelyet Fábry Zoltán, az új nemzedék kegyetlen kritikusa olyan találóan etnográfiai szocializmusnak nevezett, Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalai szólalnak meg a fiatalság Sajó-völgyi tábortüzeinél, és az egész tábor egy Ady szociális verseivel fűtött magyar révület élményét ültette be az új nemzedék lelkébe. Még ott 229