Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Az új nemzedék szava

Gombaszögön igyekszik az életre alkalmazni a diákság a maga viharos érzelmeit, és belátja azt, hogy a legreálisabban akkor használ a magyarságnak, ha minél alaposabb műveltséget szerez magának. És a gombaszögi táborozást követő egy esztendő nem a szigorú kritikusnak adott igazat. Mintha csak egy megakadt fejlődés traumáját analizálta volna ki a gombaszögi tábor! Az etnográfiai vonások reszortkérdéssé szorulnak vissza, és a diákság a pozsonyi magyar szemináriumokban szociális kérdésekkel foglalkozik. De amikor felveti a kérdést, hogy szaktanulmányainak következései a mai társadalomban mennyire valósíthatók meg, válaszul nem talál mást, csak a szocialista társadalmat. A szocializmushoz kellett eljutni annál is inkább, mert a kisebbségi magyar intelligencia állami állások nélkül maradt, és a magyarság a városokból egyre jobban visszaszorul. Az intelligencia utánpótlása, az új diáknemzedék ösztönszerűleg az egyedüli magyar megélhetést nyújtó magyar vidék felé fordul. A diákság szocializmusa így az új kisebbségi magyar értelmiség kenyérkérdésére is visszavezethető. Ez a belső logika azonnal előbukkant, amint a gombaszögi tábor után megindul a magyar diákszemináriumok munkája. Orvosok, jogászok, mérnökök, tanítók és bölcsészek a maguk szakmáján keresztül készülődnek a magyar nép megújhodásának szolgálatára. A diákság egyre világosabban látja a maga érdekeit a dolgozó tömegek szociális megváltásában. Csak most, amikor az új nemzedék önnön érdekeinek egoizmusára ráépíti a maga szocializmusát, válik a diákforrongás komoly történelmi ígéretté. A diákság most már tudja magáról, hogy a jövő intézése nem az ő kezében, hanem a magyar nép, a magyar tömegek, a magyar parasztság és munkásság gazdasági osztálytörekvésének eredményességében van. Az értelmiség ennek az egész dolgozó magyar népet felölelő osztálytörekvésnek a szellemi kiegészítőjeként találhat csak kenyeret és történelmi szerepet a jövő társadalmában. Kassák Lajos pozsonyi látogatása alkalmával, 1928. május havában a haladó magyar diákság vezérszervezete: a Sarló már nyíltan szocialistának vallja magát. A fiatalság most kezd felszámolni fejlődésének régebbi stádiumaival. Világossá válik előtte, hogy magyar fajisága nem egyéb egy földrajzi és történelmi tényezőktől magyarrá specifizálódott emberi vitalitásnál. Biológiai tény csupán, amelynek önmagában történelmi formája még nincs, nem is lehet. A fajiság csupán állapot, az emberi 230