Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szvatka Pál: Szloveszkói magyar irodalom

magyar elbeszélő költészet kiforrott művészi alkotásokkal rendelkezik, s méltán tart igényt ugyanolyan érdeklődésre, mint amilyet az erdélyi irodalom keltett az elmúlt években Budapesten. Új vonást, új árnyalatot hoz, s talán a legszociálisabb és legdemokratikusabb művészet — ha szabad az irodalomban ezt a szót használni —. amivel a magyar irodalom rendelkezik. A fiatal szlovenszkói magyar írók többnyire az emigránsok közvetítésével ismerték meg a modern magyar irodalmat, az emigránsok szemén át, nem csoda, ha elsősorban a politikumot látták benne. De a megismert alkotásokról hamarosan lepergett a máz, amivel a politika vonta be őket. Valamennyi korszerű irodalmi hatás közül művészileg Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond hatása bizonyult a legerősebbnek Szlovenszkón, különösen az 1920—1928-as években. Kezdetben a politikai momentum állt a viszony előterében, később a művészi hatás lett döntő, s a szlovenszkói új nemzedék stílust, kifejezési formát, látási módot e nagy magyar íróktól tanult. Ők mutatták az utat mindaddig, amíg a fiatal epikusok megtalálták egyéni formájukat. 1925 körül tűnt fel novelláival és Zúzmara című regényével Darkó István, aki tényleg az erdélyiekre emlékeztető elbeszélő tehetséget hozott szűkebb hazájából, Erdélyből, egyébként szorosan beilleszkedett abba a kereső, kutató „újarcú" szlovenszkói irodalmi mozgalomba, amely akkor jellegzetes volt. Tamás Mihály Szép Angéla háza című regénye 1927 körül valóságos társadalmi botrányt keltett Szlovenszkón, de az író a szlovenszkói Sturm und Drang óta letisztult, s novellái keresett csemegék a pesti folyóiratokban is. Sándor Imre, a régi Nyugat munkatársa, aki az államfordulat óta Szlovenszkón él, ugyanazt a szerepet játssza a szlovenszkói magyar irodalomban, amit az Erdélybe került nyugatosok játszottak tiszta művészi tendenciákkal az erdélyi irodalom kiépítésénél. Szenes Piroska regényei az egyetemes magyar irodalom eseményeivé váltak. A korán és tragikusan elhunyt Jarnó József, az eperjesi Sebesi Ernő, a régi iskolát képviselő Sziklay Ferenc, Jankovics Marcell és Rácz Pál, a szlovenszkói magyar népéletet mikszáthos erővel megragadó Szombathy Viktor, a kiváló nyelvművészettel rendelkező Egri Viktor, a német íróból ismét magyarrá vált Neubauer Pál és sok más író végeredményben olyan gárdát alkot, amely méltán sorakozik az erdélyi mellé. Ezek az írók bizonyítják, hogy a szlovenszkói elbeszélő költészet 105