Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Koncsol László: Kaland

Konc sol László: KALAND így május elején még eléggé hidegek az éjszakák, különösen jó kiadós záporok után, ha hűvös nyugati szél is fúj. Az égen sehol egy csillag, a hold is búvik, csak elvétve bukkan ki a rohanó felhők közül. Csóré megint egyszer ivott, és ilyenkor a hideg is kíméletlenebb. Haja, inge csapzott, átizzadt ruhája nedvesen tapad a hátához. Köpenye gallérját felgyűrte ugyan és a gúnyát is szorosabbra rántotta magán, de az se használt, egész testében tovább borzongott. Micsoda május! — kémlelte az eget méltatlankodva, és arra gondolt, hogy a hideg ezeken a külvárosi utcákon talán még tűrhetetlenebb. A szeme súlyos volt, mint két ólomgolyó, szájíze keserű, nyelve és torka száraz a sok bortól, cigarettától, de ágyba mégsem kívánkozott. Csóré — így hívták a barátai — az utóbbi időben mindinkább elhanyagolta a tanulást. Nem hallgatta az előadásokat, a laboratóriumba meg a gyári gyakorlatokra is csak hébe-hóba tévedt be, kezdett mindent félvállról venni, egyre csak kalandokat hajszolt, mohón és fáradhatatlanul. Ezek a külvárosi utcák vonzották mindenekelőtt. Kereste a külvárosi mulatóhelyeket, olcsó nőkre vadászott. Pillanatnyi fellobbanásaiban, ha a feje nagyon fájt és erőt vett rajta a csömör, talán százszor is megfogadta már, hogy soha többé nem iszik, nem enged a kísértésnek, de minden fogadkozása, felbuzdulása hiábavaló volt, másnap a vére újabb kalandokba hajszolta. Késő éjszaka volt, sehol egy lélek, Csóré egyedül 95