Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Komáromi Ressl János: Tolvajok útja

— Azt mondta, hogy a Zsák utcát nem Gutenberg névre kellett volna keresztelni... — Hanem mire? — Tolvajok útjának! — Micsoda?! — ugrott fel a fogalmazó. — Maguk ilyenekre tanítják a gyereket? — fordult mellettem álló nagyanyámhoz. Az, szegény, nagyot hallott, hát csak szaporán pislo­gott, nem értette, mit kérdez tőle a fogalmazó. — Na, feleljen! — kiáltott rá haragosan. — Igenis, kérem! — felelte bátortalanul. — Szóval maguknak az az utca, ahol én lakom, Tolvajok útja... Szóval maguknak én is tolvaj va­gyok ... Feleljen! — Igenis, kérem! — ismételte nagyanyám* — Nos, ezt feljegyzem magamnak... Még azt mondja meg, miért hívja a maga apja az utcánkat Tolvajok útjának? — Azért, mert édesapámnak nincs munkája, ott meg egymás után épülnek a szép házak. Másnak miből telik új házra, ha nekünk még kenyérre sem futja? — így mondta az édesapja? — így. — Hm, és ... mondja csak ... jár édesapja a Király püspök utcai Munkásotthonba? — Jár. — Akkor már értem... — bólintott a fogalmazó. — Nézze, édes fiam! A maga apjának azért nincs pénze, mert nem dolgozik. És azért nem dolgozik, mert poli­tizál. És ezért kell magának lopnia. Világos, ért­hető!... Most pedig még csak azt mondja meg, ott mit akartak lopni, ahol az ablakot megzörgették és a háziúr végigkergette magukat az utcán? — Nem akartunk mi semmit se lopni! — Akkor miért másztak fel a ház ablakába? — Arra mentünk haza az iskolából, és a gyerekek azt mondták, nézzünk be az ablakon, mert oda nem lehet sohasem belátni. Bakot álltunk, és belestünk 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom