Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

m tagom. Néhány óra még, a jeges hideg a szívig ér, és vége! Hajnalig még öt óránk lehet, öt óra, és minden percben valami történhetik. Micsoda tébolyító gondolat! Az oroszok még messze, irdatlan messze vannak, az angolok vagy amerikaiak is még száz és száz kilométerekre innen, a bajor hegyektől. Hetekbe, hónapokba telhet, míg elérnek ide, és addig az ember százszor is meghalhat. A nyitott kocsit a fejünk fölött szegesdróttal vonták körül. A széleken rudak tartják a furcsa dróthálót, de éppen fölöttem apró rés mutatkozik. Már nappal megfigyeltem, ha tágítani tudnám, kicsúszhatnék a háló alatt... Túlnan, a kocsi végében, a télikabátjába és vastag pokrócba burkolt őr elbóbiskolt. A lassan ránk telepedő ködben is látom, hogy feje oldalra billent, kesztyűs keze csak lazán markolja a fegyvert. Öreg, fáradt ember, törődött az ő teste is ... Hübsch úr, a pesti aranyműves melegíti ösztövér testével az oldalamat. Talán az ő melege tartotta bennem eddig a lelket, az enyém meg őbenne. — Hübsch úr... — ébresztem. — Nem látja? Alszik az őr. — Mi az? — horkan fel, és megbántva mormolja, hogy a legédesebb álmából zavartam fel, otthon járt, a kisfiával játszott. Álomittas agya csak nehezen fogja fel, mire akarom rávenni. Ketten könnyebben boldogulnánk a dróttal, könnyebben menekülhetnénk. Ez az utolsó alkalom, meg kell kísérelnünk a szökést, különben hajnalig kővé dermedünk. Ha sikerül és nem fognak el, hasznunkra lesz német tudása. — Megőrült! — lihegi, és visszaránt magához. — Ha megmozdul, az őr felébred és menten lelövi. Hiába suttogom, hogy kockára kell tenni mindent, választanunk kell élet és halál között, reszket félelmében, szeretne velem tartani, de a gondolat, hogy az őr 63