Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Duba Gyula: Magány és hűség

Tehát nern haza ment! Ohó, asszonyom, maga kissé felelőtlen, és — mellesleg — engem teljesen kihagyott a számításból! Vagy talán nem érdekli, közömbös önnek, mit szólok mindenhez én, a férje barátja? Mert az vagyok, ha ön nem is tudja! Apró, gúnyos mosollyal és főhajtással üdvözlöm, ajkbiggyesztve és vállrándítva nem fogadja. A tekintete ezt mondja: Nézze, maga levegő, semmi nekem, de — mégis — kellemetlen a jelenléte, mert emlékeztet valakire. Mondja, nem menne máshová szórakozni? Különben, vigye el az ördög, nem törődöm magával! Hosszú szalmaszálon dzsinfiszt szürcsöl kristályos poharából és az igazgatóhoz fordul, de az aranyfogakat már nem engedi a nyakához közeledni. Aztán táncol az igazgatóval. A férfi vállán keresztül engem néz, és a szeme egyáltalán nem rökonszenvvel pihen rajtam. Harag és ellenszenv ég a szemében: Azért is táncolok vele, látja, azért is tűröm, hogy magához öleljen és arcát az arcomhoz szorítsa! Szemtelen vagyok és cinikus, jókedvének a megrontója vagyok, ám az én oldalamon a fölény, mert a valódi helyzetet csak én ismerem csupán. Balsors, végzet vagyok a számára, mint egy romantikus regény hőse, ám a játékot én vezénylem. Megpróbálom kiengesztelni, a következő táncnál felkérem. Ajaj, hogyan néz rám, milyen megdöbbenve, mint egy félbolondra. Ajkán már formálódnak a hideg, gúnyos elutasítás szavai, de aztán szeszélyesen meggondolja magát, és az igazgató szájtátó csodálkozása közben feláll. — De Vera... — hebeg a kopasz — hogyan... Vera belém karol és jön velem a parkettre. Feri talán éppen őrségen van és arról ábrándozik, hogy a kis felesége most valahol messze róla álmodik. És a kis felesége itt táncol velem, a bárpultnál pedig egy felbőszített, jogaiból kiforgatott, megcsúfolt igazgató ül és dühösen, leszegett fejjel iszik. 57