Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Duba Gyula: Magány és hűség

Duba Gyula: MAGÁNY ÉS HŰSÉG A múltkor, hogy szabadságon jártam otthon, meglátogattam természetesen a szerkesztőséget is. Szerkesztőm kapott az alkalmon, és nekem rontott: — Szükségem volna tőled egy írásra. Rövid dolog, valami ilyen: „Civilélet — katonaszemmel" vagy „Az emberek — katonaszemmel". Megígértem. Miért ne? Szerkesztőm úgy vélte, hogy valami humoros, kacagtató dolgot írok majd. És méltán, hiszen tollammal többnyire a nevetőzsigereket piszkálom előre megfontolt szándékkal. Magam is azt hittem, hogy ígéretemnek vidám karcolat lesz a következménye. Nem az lett mégsem. A csalódásról, amit okozok, nem tehetek. Felelős érte a sorsom, mely állandóan olyan helyekre visz, ahonnan szabad kilátás nyílik az élet rejtett oldalaira, azokra, amiket az emberek nem a nyilvánosságnak szánnak. És akarva, nem akarva észre kell vennem a dolgokat és le kell vonnom a következtetéseket. Kell, kell. Ha laikus módon kellene megmagyaráznom, valahogy így mondanám: valami belső izé arra késztet, hogy érzékeljek, lássak, a látottakon elmélkedjek, és így tovább, és így tovább. Mint külső, de annál nyomósabb okok szerepelnek még: a szerkesztőm meg a pénztárcám. A témát egy kissé leegyszerűsítem: nem írok karcolatot arról, hogy „Az emberek — katonaszemmel", ellenben elmondok egy történetet, mondjuk, ilyen címmel: „Asszonyok — katonaszemmel". Még így is nagyon tág téma, szinte határtalan, vetekszik az óceánok mélységével, a találkozó párhuzamosok hosszával. 53