Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Duba Gyula: Magány és hűség

Az előzményekhez egy fiú tartozik, akivel együtt katonáskodom, és egy csinos, barna lány, aki közvetlenül bevonulásunk előtt lett a felesége. Ugyanabba a kávéházba jártak, amelybe én, rendszerint a legsötétebb sarokba ültek és azzal szórakoztak, hogy a tekintetüket egymáséba mélyesztették vagy próbáltak megegyezni, hogyan osztják be a fizetésüket, ha majd egybekelnek. Közben nem láttak, észre nem vettek semmit, nem törődtek senkivel. Velem sem. Hetente legalább négyszer láthatott volna a fiú, de nem ismert, amikor egyazon helyre bevonultunk. Itt barátkoztunk össze. A felesége, mint állandó téma, hozzátartozott beszélgetéseinkhez. — Mit csinálhat Vera? — sóhajtott a fiú lefekvéskor a szalmazsákon. Egyetlen katona sem hisz a női hűségben, mint olyanban, és Ferit álnokul bosszantottuk. — Talán éppen táncol valahol. Hosszan a szemébe néz valakinek, kacéran mosolyog rá, te meg itt sóhajtozol. Eszébe sem jutsz, fiam! Feri vastag levélköteget vesz elő a fejzsákja alól. — Hogy nem? Ide nézzetek! Minden második nap egy levél. Havonta két csomag, néha három. Lehet ilyen asszony hűtlen, szóba állhat valakivel, amikor lélekben állandóan velem van? Egyik nap ő ír levelet, ez juttat az eszébe, másik nap az én levelemet kapja meg. Szerelem ez, fiúk, igazi, nemcsak amolyan pusztán testi kapcsolat! Harmónia, tökéletes harmónia van benne! — Esküdj meg, hogy hű! — ingerli valaki. Feri már emeli is a bal kezét, esküdni akar. — Na, na, na... — nevetünk — ki venné a lelkére, hogy hamis eskü miatt a pokolba kerülj? így évődünk, mígcsak el nem alszunk. Feri álmában halkan felkacag, becéző szavakat suttog. Verával van együtt, és igen nagyon szeretik egymást. Mielőtt eljöttem volna a szabadságomra, azt mondta: — Ha otthon meglátod a feleségemet, üdvözöld és 54