Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dávid Teréz: Az utolsó karácsony

„Ammer Tibor, 1945 márciusában hozta be a tanácsba Deák Józsefné, egy Lövőház utcai óvóhelyen találták, anyja eltűnt, apja ismeretlen... a gyerek magyarul beszél, nevét érthetetlenül ejti... gondozásba adták ... stb... stb. Kalmár két könnycseppet törölt ki a szeméből. Tán több is követte volna, de a fiatal kartársnő hozzáhajolt: — A kolléganőmre ne haragudjon. A vőlegénye most októberben disszidált. Hét évig várt a fiúra. Kalmár nem haragudott ekkor már senkire, csak sajnálta ezt az egész, szerencsétlen emberiséget. 9 A Lövőház utcai házban Deák Józsefnére még emlékeztek. Úgy mondták, két évvel ezelőtt költözött el lányához, Szlovákiába. De azt tanácsolták Kalmárnak, menjen fel a második emeletre, Karikásékhoz, húsz éve laknak a házban, ők talán többet tudnak. Kedves kis gyerekasszony fogadta. Figyelmesen meghallgatta, aztán bevezette az apjához, egy hatvan év körüli, sápadt emberhez, aki magasan feltámasztva feküdt az ágyban. Kalmárnak úgy rémlett, Karikás nem érti őt. Üres tekintettel, lélektelenül nézett maga elé, majd a lányához fordult: — Miért én? Miért nem mondja meg más? — Mások nem tudhatják, nem laktak a házban, csak apu ... Apu volt a házbizalmi. — Mi voltam én? — csodálkozott a beteg. — A parancsnok. Emlékszik, apu. — Aha! — élénkült fel a beteg. — Mikor a támadás ért... Nagy támadás volt, uram! — fordult Kalmár felé. — Ügy ingott velünk a ház, akár egy hinta. 3 Szlovákiai magyar elbeszélők 33