Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Szabó Béla: Libatömés

utáni nehéz esztendőkben is, Mikszáthot meg Jókait olvasta. A községi könyvtár leghűségesebb olvasói közé tartozott. Innen ered az, hogy szeretett mesélni és a szomszédasszonyok szívesen hallgatták. Pettyes kendőt hordott, mint általában a falusi aszszonyok, és férjével ellentétben, nem volt egyenes a dereka, hanem gömbölyű, és kissé hajlott volt az egész asszony. Jó ideje nem járt már, hanem tipegett. Ügy főzött, takarított, sepert és tartotta rendben a háztáji portát. Ritkán hagyta el a háza táját. Elég volt, ha kiállt a kapu elé, máris jöttek, szaladtak hozzá az asszonyok, hogy elmeséljék neki a napi híreket. Ilyenkor karba tette a kezét és bólogatott drótkeretes szemüvege mögül jobbra-balra, mintha utólagos beleegyezését adta volna az eseményekhez. A szemüveg fontos szerepet vitt az öreg Virág néni életében. Akkor is hordta, amikor szemet szórt a baromfinak, mert egyre gyengült a látása. Feri unokáját is a szemüvegen keresztül nézegette és tipegve nevelgette később Misit, az újszülöttet egyéves koráig, amíg Imre fia megfelelő lakást nem kapott a városban, ahol mint gépészmérnök dolgozott. Az 1948-as februári események után hosszú évekig békesség, zavartalan csönd uralkodott az öregeknél. A férfi ott motoszkált naphosszat magaalkotta műhelyében, szakértelemmel végezte az apróbb javításokat, sőt néha a gépállomásra is elnézegetett, ahol értékes tanácsokkal látta el a mestereket, segédeket, s ifjú tanoncokat egyaránt. Ugyanazzal a szakértelemmel végezte az asszony is a dolgát a konyhában és a ház körül, ahol elegendő tennivaló akadt a zöldséges kertben meg a baromfi nevelése körül. Disznót nem hizlalhattak, mert az asszonynak ez már megerőltető munka lett volna. Csendesen, és zavartalanul éldegéltek. Vasárnap vagy ünnepnap fogadták kedves unokájukat a szülőkkel, ilyenkor aztán kitettek magukért, tyúkot vagy libát sütöttek, aszerint, hogy tavasz, nyár, ősz vagy tél volt. 16 Szlovákiai magyar e'beszélök 241