Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Szabó Béla: Libatömés

Az öregek soha nem szorultak gyermekeikre. A fel­szabadulás után is megéltek a nyugdíjból, és abból, amit kezük munkájával továbbra is termeltek. Már az asszony is a hetven felé közeledett, de saját erejükre támaszkodtak. Öregségük olyan volt, hogy nem szorult gyámolításra. Mindketten megtartották azt a szokást, hogy most is vendéglátók tudtak lenni, és a vendég­látás pazar módjaihoz szigorúan ragaszkodtak. Akkor se jöttek zavarba, ha Imre gyermekein kívül egy-egy barátját is magával hozta. A zavar akkor állott be Virágéknál, amikor az asz­szony szemét szürke hályog vonta be, és meg kellett operálni. Ekkor lépett közbe első ízben Imre. Bratisla­vába vitte az anyját és közbenjárt, hogy a legjobb szemész végezze a műtétet. Az öreg Virág egyedül maradt otthon, és ekkor történt, hogy hirtelen meg­öregedett. Nemcsak a kis konyha, szoba, ahol évtize­deket töltött asszonyával, lett számára idegen terület, hanem kis műhelyében a szerszámok és a műszerek is idegen tárgyakká váltak a szemében. A harapófogót és a kalapácsot képtelen volt már úgy a kezében tartani, mint eddig, kezelésükbe valahogy hiba csúszott be. Gyakorlott mozdulatai mintha hirtelen megrozsdásod­tak volna, képtelen volt a legegyszerűbb javítást is elvégezni egy-egy alkatrészen. Furcsa és nagyon különös helyzet állott be. Az ismert dolgok és a meghitt tárgyak valami mélységes űrt, hiányérzetet árasztottak magukból. Ha a konyhában egy széket mozdított el, felesége meghitt, tipegő lépé­seit vélte hallani és amikor megpillantotta az edények között a kopott szemüvegtokot, mellette pedig az elszürkült drótkeretes szemüveget, az öreg annyira meghatódott, hogy egyszerűen sírva fakadt. Ügyszól­ván lezuhant a hokedlira, csontos kezébe rejtette el­gyötört arcát, és úgy sírt, mint egy gyermek. Súlyos könnyek gurultak le csontos, göbös ujjai közül, és úgy tetszett, mintha ezek a reszkető, megbízható ujjak külön-külön hangot kaptak és sírtak volna. 242

Next

/
Oldalképek
Tartalom