Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Simkó Margit: Pohárköszöntő

a mi vérünkön hizlalják magukat... Azoké a föld, mienk a sok gyerek, a Vargáéké, a Bodiéké meg a többié. De majd 'felnőnek éhesen, mint az ordasok, aztán nem kérni fognak, hanem viszünk mindent, amit látunk ... Hát erre vár? Hogy annyian legyünk, mint a pelyva... ezt akarja? És akkor szorosan elém lépett a doktor, arcomon éreztem a leheletét és megölelt engem — engem, aki őt megütötte! — Ezt akarom, Bakó Timár, éppen ezt akarom, hát nem érti? A mi vérünkből egynek sem szabad elpusztulnia! Sok éhes kell, annyi, mint a pelyva, hogy egyszer ... akár puszta kézzel is elhajigáljuk a sok ganéjt az utunkból. — Hát ezt akartam elmondani — emelte magasba a poharát az öreg Bakó Timár.