Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Szabó Béla: Libatömés

Szabó Béla: LIBATÖMÉS Virág Kálmán, a géplakatos, méltósággal, igen későn, de hirtelen öregedett meg. Közel volt a hetvenhez, amikor a felszabadulás utáni években nyugdíjba vonult. Munkáját azonban akkor sem hagyta abba, hanem kis családi háza udvarán berendezett magának egy kis javítóműhelyt és ott naponta órák hosszat elmerülten foglalatoskodott a rozsdás és rozzant alkatrészek között. Mindig akadt valami munkája, erről szomszédai és ismerősei állandóan gondoskodtak. A kalapács, harapófogó, hegesztő és valamennyi szerszám úgy mozgott kérges, izmos ujjai között, mintha hozzájuk nőtt volna. E mozgásban több mint egy fél évszázad tapasztalata kelt életre, és a szerszámok ezekben az évtizedekben nemcsak a munkát, hanem becsületes, puritán élete szenvedéseinek és örömeinek forrását is jelentették. A fegyelmezett, hosszú évtizedek során azokat az ellentéteket, amelyek közte és munkaadója között felmerültek — mert sohasem volt önálló műhelye —, gyakran a munkájába fojtotta bele. Ilyenkor a kalapács ütése hangosabb lett, a harapófogó keményebb és elkeseredettebb. Az évtizedek hosszú során át rendkívül fegyelmezetten kellett a munkahelyen viselkednie, mert a malom munkásai az ő szavára sokat adtak. Panaszukkal hozzája fordultak és neki kellett a malomtulajdonossal szemben síkraszállni az igazságért. Miután több mint három évtizeden át dolgozott a malomban, szavának komoly súlya volt a munkaadónál is. Általában szűkszavú, de határozott volt. — Hallom, — mondta főnökének — hogy Béresnek 237