Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Koncsol László: Kaland

kor az egyik kapualjban fényt látott fellobbanni. Visszadőlt előbbi helyzetébe és feszülten figyelt, a szíve is megdobbant egy kicsit. Nem tudhatta hirtelenében, ki lehet, aki cigarettára gyújtott, rendőr-e vagy másvalaki, de ahogy figyelt, a sötét háttérből egyszeriben kivált az alak, és Csóré most már biztosan látta, hogy nő az illető. Vagy harminc-negyven lépésnyire lehetett Csórétól, ráérős, hanyag léptekkel közeledett, és a másik lámpa fénykörébe érve, ő is megállt. Csóré csak ácsorgott, várt egy darabig, majd köpenye zsebéből friss cigarettát húzott ki, és lassú, kényelmes mozdulatokkal ő is rágyújtott. Jól szemügyre vehette a nőt, nem voltak messze egymástól. Nem lehetett öreg, és amennyire kivehette, elég jó alakja volt. Lábát csak papucsba dugta, feljebb vastag, színes harisnya takarta, vállára csak úgy ráterítve a bő szürke kabát, fején tarka, rikító kendő. Ott álldogállt a járda szélén, kezével összefogta kabátja felhajtott gallérját, és szemlátomást őrá várt. Csóré nem habozott soká, egy gyors pillantást vetett maga köré, nincs-e a közelben rajtuk kívül valaki, aztán megindult egyenesen a nő felé. Jól látta az előbb, fiatal volt, úgy huszonöt körül. Hozzálépett és halkan megkérdezte: — Hol laksz? A nő mosolyra húzta az arcát, megragadta Csóré karját és behúzta az árnyékba, a kapu alá. — Van pénzed? — Van. — Gyere... — fogta kézen Csórét, és már vezette is fel a szűk lépcsőn. Kopott fafolyosón haladtak végig, Csóré botladozott, zajt csapott a sötétben, a nő csendre intette. — Psszt, vigyázz ... meghallják ... Végre az egyik ajtónál megálltak. A nő lassan benyitott, és előrement, hogy éjjelilámpát gyújtson. A nyitott ajtón át áporodott szag csapott Csóré orrába, de azért gyorsan belépett, és széttekintett a szobában. 99