Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Elröpül a madár

— Oh anyu, hát volna szíve olyan ízetlen ételt adni ennek a szegény állatnak? Azért, hogy állat, még... Judit mondta ezt, a lányunk, aki már tizenhároméves, mindig más véleményen van és mindig a maga módján nézi a dolgokat. — Hát mit? Tán nem jó neki a kenyér? Juci óvatosan simogatta meg a Csóri fejét. Csóri félreértette a mozdulatot és utánakapott az ujjának. Azt hitte étel. — Igen, jó, de vízben?... ne tessék azt a kis tejet sajnálni... Erre már Mihályban is ébredezett az igényesség. — És zsemlyét... az puhább. Az anyjukat a konyhába hívták, otthagyta a madarat. Elmenőben szólt csak vissza. — Adjatok, amit akartok. így történt, hogy tejes zsemlyével lakott jól Csóri és azontúl is legtöbbnyire tejes zsemlyét evett. A skatulyába vatta került, mindennap tiszta gyógyvatta, amelyet viszont Olga nénitől szerzett Mihály, az özvegy tanítónétól, aki már évek óta gyűjtögette a vattát a gyógyalap receptjeivel, hogy majd egyszerre két paplant csináltathasson belőle. Ha az ember elgondolja, hogy hányszor kellett Olga néninek azért a két paplanért csúzt, fejgörcsöt, gyomorfekélyt, meg minden egyebet szimulálnia, hogy az orvos receptet adjon drága orvosságról és ő a recept drága orvosságát vattára cserélhesse be. De mert a bort még a paplannál is jobban szerette, hajlandó volt egy liter borért egy csomag vattát adni Mihálynak. A vattára való bort pedig úgy szerezte meg tőlem Mihály, hogy hajlandó volt 32