Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Csokoládé

CSOKOLÁDÉ Ha jól meggondolom, oktalanság tőlem, hogy ezt így elmesélem, mert biztosan lesz valaki, aki nem fogja elhinni minden szavamat, hanem azt fogja gondolni magában, hogy nana, az író úr se ártatlan ebben a dologban. De mert az én tizenkét esztendős Mihály fiam olyan önálló ember és olyan igaz barátsággal tart ki mellettem jóban-rosszban, hogy minden bizonnyal itt sem hagy cserben, hanem, ha valaki bántani merne, elő fog majd állni és azt fogja mondani: — Nem igaz., apu nem tudott semmiről, mert mindent én csináltam — és két kicsi kezével odasújt majd annak, aki engem bántani akar. Arról van szó, hogy az egyik könyvemben valamilyen csokoládé fordult elő, amelyet a regény két hőse, a fiú és a lány eszegetett, és én írás közben az élmény elevenségében a gyár nevét is kiírtam, ahonnét az a finom csokoládé származott. Mindezt természetesen és a regényem sodró folyamatában írtam és bizony akkor nem gondoltam arra, hogy mi fog még ebből kinőni. De bizony rosszúl számítottam, mert amikor a kiadó 25