Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - A végrehajtó esete

— így igen. — Pedig hát a leckét igy sem tudom jobban, mint borzasan. Azzal leült a padjába. Most is, amig bent a házban Ravatal Péter a képek rámáit méregette, azalatt nagy utat futott be kis Mihály. Legelébb Lőrinc Misuhoz kiáltott be, azután együtt futottak Mitók Janihoz, aki éppen az anyjának segitett disznót etetni, de az első hivó szóra otthagyta a disznókat. Hárman futottak Czakó Ambrusékhoz, Czakó Ambruséktól. Kerekes Józsiékhoz, Kerekes Józsiéktól Gericsékhez, Gericséktől Nagy Sanyiékhoz. Húsz perc se telt el, együtt volt a banda, a csapat, tizenegy maszatos pajtás. Végigfutották a járdát, beömíöttek a mi nyitott kapunkon, hátra folytak az udvar végébe, ahol a szerszámos kamra állott. Kis Mihály osztotta ki a fegyvereket, Lőrinc Misu vagy alvezér, vagy kapus szokott lenni, neki a tomahawk jutott, a cselédünk apritó baltája. Mitók Janinak a gyomirtó kapa, Czakó Ambrusnak a gereblye törött nyele, a többinek is jutott egy-egy kapanyél, csak Nagy Sanyinak semmi, ő legkisebb volt, iskolába is csak az elsőbe járt. Az ő kezébe egy heverő féltéglát nyomott kis Mihály, mig a saját kezében már ott villogott a légpuska csöve, amellyel egyszer már verebet is lőtt, de merthogy akkor megpillantotta a haldokló kismadár elszürkülő szemét, azóta nem lőtt vele élőre, csak élettelenre. Ideje is volt már, hogy elkészüljenek, mert kint a ház előtt zörgött a stráfszekér és Ravatal Péter is kijött a lakásból. A gangról kiálltott a szekeres embereknek, de ugy 22