Tamás Mihály: Sziklán cserje

Szerelem - Prágai kaland

férfi, egy nő, egymást fogva, vagy egymást követve. Lanti Cézárt nem fogta senki és ő nem követett senkit, őt a tulajdon élete követte. Megint megállt egy üvegablak előtt, a kirakatban lapos kör mozgott, a körön viaszbábuk állottak, új divatú ruhában és a kirakat hátsó faláról tükör vigyorgott rá. A viaszbábuk fiatalok voltak, karcsúak és izmosak, dús szőke hajuk volt és a tükörből másfajta figura nézett rá: ennek ősz volt a halántéka éB az orra mellett két oldalt függőleges mély barázda húzódott. Cézár ijedten ment tovább az emberfolyóval. Átjáró udvarba fordult be, itt kevesebb volt az ember és több volt a fény. Itt zsúfolt kirakatok lapultak a falakhoz és az egyik üveg mögött nagy tartályban lustára hízott halak úszkáltak. A benyíló ajtóhoz ért, belül számokkal telerótt papírlapot nyomtak a kezébe. Üvegpulthoz ment, tányért vett a kezébe és egy fiatal lány, fehér ruhás, fehér arcú, fehér kezű, azt kérdezte tőle, hogy mit kiván. — Rántott süllőt . . . jó? A lánynak mindegy volt, hogy rántott süllő, vagy tengeri ördöghal, ebben a vendéglőben minden hal volt, a ievegő is tele volt hallal, az ember, ha szippantott belőle, valami fantasztikusan halbő tó partján hihette magát. — És hozzá? — Pirított krumplit... jó? A pirított krumplit nagy bádogkanállal adták, olyannal, nint a lisztes boltban a lisztet, a lány heves mozdulattal ;sapta bele a bádogkanalat a pirított krumpli roppant tömegébe és a tányért a Lanti Cézár kezében barnára pirult 182