Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Örök pilótázás

Egyszerre állt meg minden és az emberek sietve gyűltek a villanylámpa alá. Már tudták, hogy kapni fognak, már délben tudták. Vártak. Ittak. Csatakos, mocskos kis ürgék, mohón kaptak a pohár után, Szlávik nézte őket, az ádámcsutkájukon pattanásig feszült a bőr. — Jó kis ital... — Jó. — Jenőtűi van. — Attúl. — Hm . . . csak kevés. — Kevés. — Ne szólj, mer' pénz is van. — De csak húsz. — Hát húsz . . . asse vón muszáj . . . köszönd meg. — Há'sz igen. A kis embernek, akinek fekete lett már a munkától a kötés a fején, az is ott állt, megitta a porcióját, azzal ment is haza. — Hová sietsz? — Haza. — Ne menny még. — Fáj a mejjem. Varga Józsi összesúgott az egyik emberrel. Ha elkezdődik valami, akkor már igen nehéz abbahagyni. — Fenn lesz még Jenő . . . — Fenn. — Ha nem, hát felkőttyük. < Elindultak a Jenő kocsmája felé. Először Varga Józsi a 168