Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - József a kubikus

József nem lázadozott, ismerte a gazdáját, tudta, hogy jó ember és nem haragszik az italos emberre. Pedig ő maga nem is iszik, de belátja, hogy nincs a szegénynek más barátja, csak az ital. De azért most, hogy dicsérni hallotta az asszonyát, kitört belőle az indulat. — 'sz éppen ez a baj, ott ette vóna meg ütet a fene. A mérnök feléje fordult: — Beszéljen hát, mi a baj? József cigarettát kotort elő a balkezével és meggyújtotta. Balkézzel. Akkor szólalt csak meg, amikor már szállt az orrán át a füst. — Itthagyott Ennyit mondott, egyelőre. Álnok kis csend szállt le közéjük, a mérnök Józsefre nézett és látta, hogy történik benne valami. Hagyta, hadd történjen, nem szólt közbe. József meg csak szívta a cigarettát, s ahogy szippantott, két ujjahegye is be-beért a szájába. — Ugy volt az kérem, tekintetes úr, hogy megvertem én őtet, ha részeg voltam . . . hát mit tegyek, ha ilyen a természetem? Tessék elhinni, hogy sohase a jobbikkal, hanem mindég a ballal. . . még a legnagyobb részegségemben is ügyeltem arra, hogy a ballal üssem . . . nem lehetett oka panaszra. — Na és? . . . — Megunta, vagy mi, nem tudom, egyszóval elment a nénjéhez, aki a Kisvasút uccába lakik. Elment, oszt nem jött haza. — Mikor történt ez? — Ennek már jó két hónapja. — Azóta oda van? 132