Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Drót

hallani. Másnap délben dicsekedve mutatta a kis zöld könyvet. — Tetszik tudni, megbeszéltük a fiúkkal a dolgot . . . most odaadtam Laci bácsinak, de majd egy hét múlva bemegyek és ha nem tudja visszaadni, akkor szólok Józsi rendőrnek. Józsi rendőr mondta, hogy betehetem és ha baj lenne, csak neki szóljak. A fiam nagy tisztelője a rendőrségnek, amióta egyszer észrevette, hogy a bélyegalbumból eltűnt a Nyassza bélyeg. Sírva jött haza az iskolából. Sírva panaszkodott. — Ügy kell neked, minek viszed az albumot az iskolába. — Biztosan Kopiczky Berti volt, ő ül mellettem . . . Többet nem esett szó a bélyegről, de estére diadalmasan mutatta a nagy Nyasszát. A dolog úgy történt, hogy délután találkozott a fiam Józsi rendőrrel, aki már vagy tizennégy esztendeje került hozzánk valahonnét felső Csehországból. Mosolygóképü szőke fiú, az uccabeli gyermekek közös barátja. A fiam odament Józsi rendőrhöz, elpanaszolta a bélyeghistóriát, mire Józsi rendőr a csuklójára akasztotta a gumibotot és a nagy szóké cseh és a pöttöm fekete magyar elindúlt a bélyeg után. Együtt állítottak be Kopiczky Bertiékhez és Kopiczky Berti az első szóra előadta a bélyeget. Józsi rendőr komor képet vett magára. — Szerencséd van Berti, hogy előadtad, különben sötét börtön fenekére kerültél volna. Egyszóval ez a -Józsi rendőr nyugtatta meg a fiamat, hogy csak tegye be nyugodtan a bankba a pénzét és ha baj lenne, csak szóljon neki, ő majd ellátja a baját Hollmann Laci bácsinak. 14