Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Festett deszkák

nök szemébe, hanem megint a fejét forgatta a nyaka körül, mintha dicséretet várna azért, amiért olyan ügyes és? élelmes. A mérnök a homlokára ütött. — Most már tudom, hogy miért kókkadt le a kis gesz tenyefa levele . . . merthogy nyáron nem igen lehet sikeresen átültetni élőfát, akármilyen fiatal is . .. Józsi boldogan nevetett, mint aki örül a maga okosságának. A fia úgy húzódott mellé, mintha roppant gránitoszlop mellett állana, az asszony szeméről is tünedezett már az ijedelem, mert látta, hogy nem lesz semmi baj. Józsi elébb végigsimította a fia szöszke haját, azután szólt csak. — Elég bajom volt vele . . . locsolgattam minden áldott reggel, hogy legalább addig kitartson, amíg a kanyarral befordulunk... Mindig egy órával előbb mentem munkába, hogy senkise legyen még ott, amikor locsolom. Dehát úgy van az, hogy senki ember nem bírhat az Úristen tüzével ... Fentről, az Őszeleji kék égről tréfás kedvvel nevetett le rájuk az Üristen. Ejnye, hogy ez a Józsi még őtet is bele keverte ebbe a dologba . . . 9. Tamás: Sziklán cserje 129