Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Festett deszkák

— Holnap már be is fordulunk vele a vinklibe. — Na jól van Józsi, Isten áldja.. . igaz is, mi van a hízókkal? Józsi megint csak a fejét forgatta a nyaka körül, mert amit mondani fog, az megint csak neki magának dicséret. — Olyanok, mint egy-egy töltött galamb. A mérnök mosolygott rá. — Olyan kicsik? — Á, dehogy . .. olyan kövérek. — Na jó, ha megyek a szőllőbe, valamikor majd benézek magukhoz és megnézem azt a két töltött galambot. Józsi egy pillanatig megmeredt, de aztán örömet mutatva kapott rajta. — Csak tessék is, érdemes megnézni őket. . . Fekete tanár úr azt mondja, lesz ötven liter zsírja egynek-egynek . . . ő meg csak tudja, mer' tanár. Szeptember is lett, hogy elkészült az út és aszfalt is került rá. Józsi mindennap vitt haza egy-egy szurok golyót, hogy öröme legyen a gyereknek, aztán ez is elmúlt, a munka és Józsi megint csak a Csizaly-erdőre járt ki staglicet fogni Fekete tanár úrnak. Azt mondja, van nap, amikor tizenhetet is fog, van nap, amikor meg huszonhármat, csak az a baj, hogy keveset fizet Fekete tanár úr, meg oszt azzal is adós marad. Egyszer aztán elmenőben csakugyan beállított a mérnök a Józsi udvarára. Kint álltak éppen a vályú előtt, ő, meg a fia, az asszony pedig a krumplit tördelte a hízóknak. Józsi arca pirosra gyulladt, ahogy a mérnököt meglátta a saját udvarán. Elibe "állt, mintha fedezne valamit, de kicsi volt a termete, a fején is át tudott nézni a gazdája. 126