Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Drót

küldtem, előre kikötötte, hogy munkájáért húsz fillért kap. Ha nagyanyjához küldtem üzenettel, annak ötven fillér volt az ára, mert a nagyanyja két és félszer olyan messzi lakik, mint a trafikos. Lépéssel mérte le. Egy közönséges szeg ára húsz fillér volt, a nagy kampósszegé csak tíz. Amikor figyelmeztettem, hogy a kampósszeg drágább a boltban mint a simaszeg, azt mondta, hogy a kampósat ő olcsóbban adja, mert az csúnya, meg nem is fényes. A fiú minden munkára kapható volt, de mindennek előre megmondta az árát. A pénzt, amit így keresett, nem költötte el, a nagyanyjától kapott egy ócska bugyelárist, abba gyűjtötte és általában mindennap legalább egyszer megszámlálta. Rövidesen már ötven korona volt a vagyona. Az ötven korona csupa aprópénz volt, szegény gyermek egész félvállas lett, annyira húzta zsebét az öreg bugyeláris. De nem tette ki, mindig magánál hordta. Már sokaltam a terhét, azért egy nap azt tanácsoltam neki, hogy tegye a pénzét a bankba. — Menjél be Hollman Laci bácsihoz, add oda neki a pénzedet, Laci bácsi ad helyette egy könyvet, amibe beírja, hogy mennyi pénzt hagytál nála. A fiú gyanakodó szemmel nézett végig rajtam. — Hogyne, hogy Laci bácsi elköltse és ne tudja visszaadni. Próbáltam megnyugtatni. — Csacsi vagy, Laci bácsit lecsukja a rendőr, ha a te pénzedet elkölti. Ő csak vigyáz a pénzedre és visszaadja, ha kéred. Nagyon tépelődött a fiú, egész este alig lehetett szavát 13