Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Sziklán cserje

SZIKLÁN CSERJE Tulajdonképpen nem is hívtam magammal Józsit, csak úgy rám akadt a piactéren. Anyámnak volt egy öreg foxija, az érezte meg úgy, mint ahogy Józsi megérzi, ha az ember a pincébe megy, ki a hegyre. Azt nem tudom, hogy a foxi miért szeretett a borospincébe kijárni, de hogy Józsi miért szeret, azt egészen biztosan tudom. — Pihenünk, Józsi, pihenünk? Ott üldögélt a templom kerítésén, süttette magát a nappal, így hát semmi különös nem volt a kérdésben. De Józsi nem hagyja magát, ő nem ismeri el, hogy azért pihen, mert nem tehet egyebet. Megcsavarta fejét a nyak körül és mosolygva nézett fel az égre. — Á, dehogy, egy kis frontpuccolást vállaltam a kaszonyi péknél, csak még nem fogtam hozzá. Tudtam jól, hogy nem vállalt ő semmilyen frontpuccolást és nem vonom el a munkától, lia magammal viszem. De hívni sem kellett, jött mellettem. — Hát, hogy megy a sor, Józsi? — Megyen. — A gyerek? 8* 115