Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

menyekkel volt kapcsolatban. Magának s a felfigyelő legényeknek magyarázva tette hozzá: -— Ettől megkímélhettetek volna! Amíg a hosszú szobán át az ajtóig ment. megint kellemetlen érzés ejtette hatalmába. Az ajtót nyitva hagyta maga mögött, s a legények kíváncsian lestek utána. Látták, hogy Tógyiné két kézzel, suttogva magyaráz valamit a gazdájuknak, s elszalad a kapu felé. Látták, hogy Léta uram a tornác párkányára támaszkodva bambán bámul utána, s aztán támolygó léptekkel jön vissza a műhelyszobába. Fehér arcától megijedtek a legények. Hosszú, sötét szakállában patyolatként világított az arca, két nagy szeme behorpadt üregben táncolt, mint valami eszelősé. Az egyik legény, Kelemen hozzáugrott: — Mi az, gazduram? Mi történt? Léta uram a munkájáig támolygott. Kibámult az ablakon, aztán megfordított fejjel a legényeit nézte. Ezek köréje állottak, és tanácstalanul, várakozva szólítgatták: — Mi az, mi baj esett, gazduram? A céhmester arca megengedett. Megütött szeméből könnycsepp esett ki s ezzel együtt a szava is megjött: — Eredjetek, Barabás ... kiáltsátok meg a halottat... most már van! összerezzenve hallgatták. Borzasztó világosság gyúlt az agyukban. Nem kérdezték, hogy kit kell megkiáltaniok, tudni vélték, és tudták. Mindnyájan kirohantak a szobából, otthagyva két kézre hajtott fejjel egyedül a céhmestert. A megrémített utcán megint felhangzott a fájdalmas kiáltás: Kialudt a fáklyája valaki szegénynek, Jöjjetek, segítsünk nékie, legények! Emberekkel telt meg az utca, az ötvöslegények sok helyütt mestereik ellenzése dacára szaladtak ki a kapukon. Most senki sem tudta, hogy nem a tegnapelőttihez hasonló csíny készül-e, mégis elég volt az első kiáltást meghallaniok, hogy 96