Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

felőli ablak alatt állott. Fölnézett, és megismerte a házat. Nekidőlt a falnak, a meszes, omladozó vakolatot simogatta, és megcsókolta az alacsony ablak rámáját. Benn az ablak mögött a kicsi lány alszik, s nem tudja, hogy Ő búcsúzni jött hozzá! Nem volt ereje megkocogtatni az ablakot; elindult sóterhű testével, és kis idő múlva már az országúton baktatott. Néhányszor elfogta a rémület. Világosan akart maga elé nézni, és nem volt képes rá. Az út kanyarogva szökdösött a lába alatt, az útszéli fák eléje ugrottak, és kemény törzsükben megütötte a fejét. Borítós kocsik és magányos emberek jöttek a város felé a másnapi vásárra. Teheneket hajtó falusiak kiáltottak Gáborra, s ő ilyenkor ügyetlenül lódult el az útjokból. Botot keresett egy terebélyes fáról, és ezt fogta a kezébe. Csizmája talpát keményen pufogtatta a kövér porban, a bottal nagyokat csapott maga mellé. Dalolni kezdett, s a nóta ütemére lépett. Elkurjantotta magát. Az út közepén cammogott, a nyakát keménynek érezte, karján megropogott a ruhája. Kötekedő, vidám kedve támadt. Kábult, büszke és elkeseredett fejjel feleselgetett a vásárosokkal, akik kitérésre figyelmeztették. Ügy ment előre, mint a római hős, aki szülőföldje kötelékeit végre letépte magáról, és diadalmaskodni idegenbe indul. Fütyörészett, dülöngélt, s végül nem akart kitérni senkinek sem. Egyszer aztán össze is verekedett egy vásáros kocsi utasaival, öt-hat erős örménnyel. 13 Reggel felé gyors zápor mosta meg a mezőket s a város utcáit. Léta uram ébren hallgatta az esőcseppek kopogását, s mindig az elmúlt nap eseményei fölött töprengett. Első pirkadatra már talpon volt, ekkorra az eső is elállott. Az új nap bőséges fényzuhataggal, az elmúlt zápor bőséges patakokkal mosta el a tegnapi emlékeket. A vásáros kocsik 94