Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

nyugodtan a dolgukra, s csak az ő nyakába teszik fel a hurkot. Öröm helyett pedig mit csinálnak?! Felkészülnek, fegyverkeznek, s védeni akarják őt! Szeretik, nem hagyják, mennének utána! Megelégedetten mosolygott, és elszégyenkezett. Előbbi zajos, lelkes harci kedvük okát most értette már! S ő mégis milyen együgyűen viselkedett velük szemben! Dühre fakadt, nem hogy köszönetet mondott volna nekik. Akkor gyanúsította őket hűtlenséggel, mikor éppen érte akartak harcba menni! A szerelem teszi ezt! Az veszi el az ember eszét, az vakítja meg, hogy nem lát, vagy nem azt s úgy, ami s ahogyan van körülötte. Hej, Káposztás Agi, de megrontottál engemet! Ottmaradt nálad mindenem, szívem, eszem, szemem látása! Ránevetett a legényekre: — Jól van, legények! Köszönöm néktek! Látom, hogy könnyen ki nem adtok! Látom, hogy megvédelmeztek, s annyi, mintha már meg is tettétek volna! Űgy érezte, hogy soha igazabbat nem mondott. Meghatotta a szeretet, amellyel körülvették, s most már tudta, hogy kímélni fogja, menteni és igazolni fogja őket. Egyedül állja ki mindnyájukért a megtorlás kínjait! Körbetelepedtek a megtaposott kövér fűre, és csendesen beszélgettek. Arról folyt a szó, hogy csak abban az esetben fognak munkához, ha egyiküknek sem esik bántódása. Barabás okosan tanácsolta: — A szabályokat erősen megsértettük, annyi szent, de kénytelenségből tettük. Mindnyájan egyformán vagyunk bűnösök, s egyformán ártatlanok! Akár napokig is megkoplaljuk az ebédet, de már különösebb bántódása egyikünknek sem eshet! Gáborra pillantott, s a többiek lelkesen helyeseltek neki. Gábor elgondolkozva mondotta: — Majd meglátjuk, mi s hogyan lesz! Csak azt cselekedjétek, amire jelet adok! Felállott, s a fal felé tartott. Az utca felől hangos kiáltások hallatszottak feléjük. Mindnyájan odagyűltek a kapuhoz, amelyet Barabás nyitott ki a nagy kulccsal. 79