Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

11 Álmélkodva néztek ki az utcára. Mestereik teljes számban, díszes ünneplő ruhájukban, élükön Léta Pál céhmesterrel jöttek be a kapun. A céhmester tekercses iratcsomót tartott a kezében, és láthatóan szenvedett. Fehér homlokán gyöngyös cseppekben csillogott a verejték, szép szakálla remegett az állán. Keresztury uram haragos tekintettel állott mögötte. A többi mester a legények tömegében a sajátját kereste, hogy lesújtó pillantásokkal büntetést előlegezzen nekik. Az alabárdos városi őrök csapata jött be a mesterek háta mögött a kapun. Mikor az első belépett rajta és magas kucsmája fölött megcsillant az alabárdja, a legények felzúdulva tolongtak feléje. Izgatott kiáltásokkal tiltakoztak a fegyveresek megjelenése ellen, A közöttük álló mesterek sem akadályozhatták volna meg őket abban, hogy az alabárdosokat ki ne szorítsák, vagy ha kell, ki ne verjék a templomkertből. Csak Gábor dörgő hangja állította meg őket: — Álljatok meg, nekünk csak gazdáinkkal van dolgunk! így az alabárdosok odasorakoztak a mesterek mögé. Néhány hivatalos ember volt velük, s a fejedelmi hivatalból Geréb Márton uram. A legények egy tömegben állottak mestereik előtt. A furkósokat most kevéske szégyenkezéssel tartották a markukban, sokan a hátuk mögé dugták. Ezzel mutatták, hogy nem mestereik ellen fegyverkeztek fel a kemény ütőszerszámokkal. Hogy a rend helyreállt, Gábor is odalépett a legények elé. Léta uram hosszasan nézett rá, s a legény nyugodt, erős pillantásokkal felelt neki. Mindketten megremegtek. A céhmester nem érezte feltétlen határozottsággal, hogy ő a bírája ennek a fiúnak, aki váddal terhelten áll előtte, s aki fölé most neki kell törvényt készítenie. — Fiam! — mondotta halkan a céhmester. — Én téged rossz híred dacára, számtalan helytelen cselekedeted dacára is a jó legények hálószobájában hálattalak! 80