Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

akiknek az élet minden jövendő javát kívánta, akikben a régi magára ismert lépten-nyomon. Buzdítóan szeretett volna szólni hozzájuk, és erős szigorúsággal kellett elbánnia velük. Megremegő, palástolt hangon kiáltotta: — Nem a ti dolgotok ezzel törődni. A ti kötelességtek a munka, a rend, a tisztesség! Egyszer már eltértetek ettől, amikor hármotok beállított hozzánk, és merészen arra vállalkoztatok, hogy kötelességeinkre figyelmeztessetek. Akkor elnéztük ezt, mert reméltük, hogy józan szavainkat megfogadjátok, és visszatértek a becsület útjára.,. Most pedig, most... Megakadva kereste, hogy mit mondjon. Istenem, ilyen nehéz már régen volt bölcsnek és szigorúnak lennie! Szeretettel hevített haragvó hangon kiáltotta: — Fiaim, takarodjatok azonnal haza! A céh nemes vezetői megígérik nektek, hogy igazságot keresnek a számotokra! De most már takarodjatok! Keresztury uram hajolt oda hozzá, és a fülébe súgta: — Ne beszélj úgy velük, mintha egyenrangú fél volnának velünk! — Takarodjatok haza! — harsogta önmagát kínozva a céhmester. — Nem tűrök lázongást! Aki nem áll azonnal munkába, arra rettentő büntetés várakozik. Egy-kettő, induljatok! A tömeg nem mozdult. Sokukban talán meg is lett volna az akarat, hogy eleget tegyenek a parancsnak, de ehelyett földhöz szegzett lábakkal állottak, és Gáborra tekingettek. Gábor hangosan felelt a céhmesternek: — Nem hisszük, hogy iziben igazságot nyerünk, ha most szétszéledünk! öt hete várjuk már! Azóta csúfol bennünket minden idegen náció, az asszonyok és a gyerekek. Minden koszos ellenségünk felbátorodott Weiszmüller példáján, nem szép-e, hogy eddig tűrtük türelemmel? Egyetlen ujjunkkal se nyúltunk senkihez, mert úgy határoztunk magunk között, s mert vártuk gazdáink segítő cselekedetét! Hiába vártuk, és Zakariás uram, akinek volt szeme Léta uramnak azt üzenni, hogy törődjön a tisztességtelen és rendetlen magyar legényekkel... 46