Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

a magyarra, a fejedelmi udvar munkái s a fejedelem egyes intézkedései miatt féltékenykedett. Egy idő óta Weiszmüller uram jóval kevesebb és kisebb munkákra kapott megrendeléseket a fejedelmi udvartól, mint azelőtt. Ehelyett Léta Pál kénytelen volt eddigi nyolc legénye helyett tizenkettővel dolgoztatni, s még így is alig győzte a szebbnél szebb tárgyak elkészítését. — Ideje volna már egyszer egy kicsit letörni a szarvukat! — mondotta ezen az estén Barabás, s a többiek helyeseltek neki. — Mégis az a répaorrú Weiszmüller olyan mosolyogva beszélget Léta urammal, mintha meg akarná csókolni a szakállát. Pedig inkább kitépné. Múltkor is úgy beszélgettek a templomszentelés előtt, mint a jó testvérek! —• mondotta egy elégedetlen arcú legény. — Kénytelen vele. Kifelé testvériességet kell mutatnia! Az emberek mindig ilyenek voltak. Kifelé birkanyáj képét mutatják, befelé ordasfarkas lelkét viselik — szólt akkor Téglás Gábor. •— Gábor jól mondja! — felelte most az elégedetlen arcú. Vékony bajuszkájú, csontos arcú legény volt, Répa Mózesnek hívták. A szavak közül a finomabbakat válogatta ki, és azokkal beszélt. — Jól mondja, és ide hallgassatok! Azt hallottam, mégpedig többfelől is, így példának okából gazdasszonyomtól és gazdámékkal szerfölött jó barátságot tartó Székely Tamástól, hogy a szászok Tordán gyűlésben rendeletet hoztak, titkosan ugyan, de minden város szász céhgyűlésének elküldeni parancsolva, hogy magyar ötvöslegénynek, aki vándorlásban van, szász mester két hétnél tovább ne adjon munkát. Ez azt jelenti, hogy két hét után kidobják a magyar legényt. — Ez lehetetlen! Ilyet nem mernének határozni! — vélték néhányan. — Titkosan, hét pecsét alatt tartva. Elmondható, hogy képesek ilyenre! Tenni volna kötelesség ellene! — felelte feltüzelődve Répa Mózes. — Mózikám, hogy akarsz te a mesterek ellen tenni? — 38