Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

finom hangszer fölcsendülő tavaszi akkordjaira, amilyen Cinege úr? No és a rettenetes lehetőség, hogy a rendőr leigazoltatta volna, ez már nem is botrány, ez az állásába, karrierjébe kerülhetett volna. Rémes csak rágondolni is. Vele ilyesmi! Ó, a bestia, bestia, bestia! Amint látjuk, Cinege úrnak megvolt az az isteni adománya, hogy önmaga értékében rendületlenül hitt, s a hibát mindig másban kereste. Így, amint a földalatti tovarobogott vele, lassan kigőzölögte forró méltatlanságát, s felfokozott önérzettel (ami csak első pillanatra különös, de rögtön érthető lesz, ha hozzáteszem, hogy ezt a meg nem értettség, a túl magas színvonal, a komplikált lelkiség tudata idézte elő nála az eset kapcsán is) — szóval még fokozottabb önérzettel s a tavasz toxinjainak új virulenciájávai egész lényében — szállt ki egy közeli megállónál, könnyedén futott fel a lépcsőkön, s a széles aszfalton ismét a régi tánclépésekkel folytatta fölfedező útját. Az est tovább is csak csábító, fűszeres és színgazdag maradt, s oly tartalmas kedély, mint Cinege úré, csakhamar dúsan kárpótolhatta magát benyomásaiban a közbeesett disszonanciákért, és friss tápot nyerhetett az a vágya is, hogy ezt a kivételesen szép tavaszi estét ne egyedül s ne az elhatározó nagy esemény: viszonyának ünnepélyes megkezdése nélkül fejezze be. Mindössze a történteket egybevetve arra a következtetésre kellett jutnia, hogy kiindulása másodszor is helytelen volt. S ha ez korábban jellemzett lelki összetételén — hogy ti. Cinege úr soha megbánni valót el nem követett, helytelen lépést nem tett — rést ütött is, ez a rés olyan volt, mint a fák tavaszi sebe: hamar beforrott, hogy annál dúsabb új életnek adjon helyet. Nem jól választott először: a túl fiatal és izgékony leány esetében. Nem jól választott másodszor: a ferde ízlésű asszony esetében. Nos, harmadszor jól kell választania. Leghelyesebb lesz, ha megvárja, míg a női egyed maga adja feléje sodródá296