Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Léta Pál tovább nem figyelt oda, , az érkezett drágaságok árát számolta, s ez mindennél nagyobb gondot okozó feladat volt neki. Barabás kutatva nézte a továbbkullogó szász embert. Gyors gondolatokkal érte utol. „Hazudtál, atyafi! A levél Weiszmüller atyamesternek szól. Vajon mért hazudtál? Megismertem a gazdád kezeírását is. Tehát Wohlgemuth írt a mi Weismülleríinknek!" Így fűzte egymásba a gondolatait, de hangosan nem szólt semmit. . — Rendben van! — mondotta most Léta Pál a hajlongó két embernek. — Barabás, vezesd őket az étkezőszobába! Költsétek el, amit ott találtok! Barabás is meghajolt, és elvezette a szászokat. Leült velük egy párolgó bivaly- és tehéntejes lábasokkal, paprikás szalonnával, füstölt hússal, juhsajttal és köményes pálinkával megrakott asztalhoz. Szótlanul ettek. Kisvártatva Barabás felállott, és így szólt: — Csak egyenek, sokat és jóízűen. Gazduram azt szereti, ha a vendég nálunk nagyot fal! Nekem egy makulányit ki kell mennem. Hátraszaladt az udvaron. A céhmestert ott találta a hízók ólja előtt. Eléje állott: — Gazduram, megkövetem egy szóra!... — Mit akarsz? Gyorsan! — Gazduram! Ugye, azt mondta, gazduram, Wohlgemuthnak, mikor legutóbb itt járt őkelme, hogy csak akkor vásárol tovább is tőle, ha Kolozsvárt csak egyedül nekünk, Borz Gergely uramnak és Strausz Mátyás uramnak szállítja a dolgait?! Léta Pál csodálkozva dörgött Barabásra: — Mi gondod neked ezzel? Mit akarsz ezzel, no nézze meg az ember?! — Ügy volt-e, gazduram, vagy tévedek?! — Hallod-e, menj munkádra, míg jódolgod van! Ügy volt, s menj munkádra, s ne ártsd semmi ilyen dologba magadat. Elég bajom van veletek! 22