Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Mit húzol, Dénes? De ő nern mondott senkinek semmit. Hanem a kaszások elmondták mindenkinek: — A Tiszka Misko meztelenül aludt a templomdombon a Dénes káréján, hát őt húzza most haza, mert kell neki a káré. Az emberek nevettek. A Tiszka házban furcsán néztek a Dénes elé, amikor kinyitotta a kaput, és behúzta a káréját az udvarukra. Akkor már sokat nyugtalankodtak a legény miatt, aki este elment hazulról, de reggel nem találták meg sehol azokon a helyeken, ahol máskor aludni szokott. Pedig keresték Őt, mert kora hajnalban ők is herét kaszálni mentek volna, és kellett volna nekik az erős kezű legény. — A Miskót hozom — jelentette Dénes hangosan. — Jaj, istenem! Csak nem halott? — sikoltotta Misko anyja nyugtalanul. Ö már akkor is rosszat sejtett, amikor meglelte a ruháit a kapu alatt, ahová mi este begyömöszöltük, hogy ne legyen a terhünkre. Dénes megvigasztalta: — Nem halott, csak alszik. Alázatosan és szomorúan állott előttem Borka Maris vasárnap délutánon a templom előtt. — Josko, tudom én azt, hogy Laci terád hallgat legtöbbet. Neked mondom meg, hogy mondd meg neki: ne haragudjon rám olyan nagyon, olyan halálos méreggel. Tudom én azt, hogy az a szekér csak énmiattam volt fönt azon a szerencsétlen szerhán. Azt is tudom, hogy a Tiszka Misko is csak énmiattam lett mezítelen a templomdombon. Nekem már elég volt abból a haragoskodásból, én ki akarok Lacival békülni. — Minek? — kérdeztem kegyetlenül. — Mert szeretem — lehelte. — Te?! — hitetlenkedtem. — Te se hiszed el? — Hát a mészáros? 167