Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Elszomorodott, de aztán huncutul elnevette magát: — Ha nincs ló, a szamár is jó. De rögtön komoly szót is szólt: — Azt hittem, hogy Laci féltékeny lesz, és visszajön hozzám. De Laci kemény, mint a szikla. Nem bírom már. Josko, szólj neki. Terád ő nagyon sokat hallgat. Belém ült az emberi érzés, hogy melléálljak. Mondtam: — Szólok neki én, no! Szólok, hogyha még lehet Lacival terólad beszélni. Majd megpróbálom. — Ha még lehet? — Ha még nem estél ki egészen a szívéből. Mert a farsang óta egyszer se említette a nevedet. — Istenem ... Éreztem, hogy a lelkiismeretem előtt most felelős vagyok érte és mind a kettejükért. Elmondtam a szavait Lacinak. Laci egykedvű maradt. — Hát jó. IIa énnekem tanúm is van arra, hogy ő volt az, aki megalázkodott, akkor jól van. Hátba vágtam erre a szóra. Nevettünk. Vidámak voltunk mind a ketten és fiatalok. 168