Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Néztük a kocsmárost, akinek csillogott a szeme. — Mire adna tanácsot? — Hát hogy hogyan vihetnék el. — Hogyan? — Kárén. A legényszemek összevillantak. — Hol van káré? — A szomszéd házban. A Balla Dénesé. Ott van az udvaron. Reggel a Dénes fűért akar menni, hát a kárét előkészítette magának a kapuhoz. — Hát akkor visszük is. Ketten elmentek, és a kocsma elé húzták a Balla Dénes k áré j át. Mi, többiek kivittük az alvó legényt, rátettük. El is búcsúztunk a kocsmárostól szíves szóval. — Aztán hol keresse a Dénes a káréját? — kérdezte a kocsmáros. — Vagy a Tiszkáéknál, vagy még az éjszaka visszahozzuk neki. Amíg a kocsmában voltunk, eső esett. Most már ritkultak a felhők. Meleg és tiszta volt a levegő a zápor után. Húztuk és toltuk a kárét, mindegyikük hozzáért, hogy részes legyen ebben a dologban is. A templom előtt megállítottam a menetet. — Alszik még? — kérdeztem. — Mint a bunda. — Akkor nem is visszük haza. — Hát? — Itt hagyjuk. — Az utca közepén? — Föltoljuk a templomdombra. -—Jó lesz — hagyták rá a társaim. — Kárén aludni valakinek a templomdombon, az már csak elég nagy csúfság •— mondotta Laci. — De még nagyobb csúfság meztelenül aludni kárén a templomdombon — mondta huncutul Jancsi. 164