Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Megértettük ezt a szót mi többiek is, és meg is volt a kedvünk, hogy a kiejtett szó értelmében cselekedjünk. Rögtön meztelenre vetkőztettük a Miskót, és úgy fektettük vissza a káréra. A szájából émelyítő büdösség gomolygott, és olyan volt az egész ember, akár valami hulla, amelyik még nem hűlt ki egészen. A tavaszi éjszaka egyre csillagosabb lett, egyre életesebb lett az égbolt mezejében. És alatta a templomdombon ott feküdt a mezítelen ember a kárén, tehetetlenül, csúffá téve. Most még nem volt csúfság, hogy ott volt, de reggel és azután, hogy szétmegy a hír a faluban, már nevetés leszen ott, ahol a Misko megjelenik és halálos gúnyolódás. Jancsi okoskodott: — Írjuk cédulára, hogy árulásért van ez. — Minek? — Nagyobb csúfság. — De azzal a cédulával eláruljuk magunkat. Hiszen mi tagadjuk azt, hogy a Borka Lajos szekeres csúfságának tettesei vagyunk. Jancsi is megnyugodott. — Gyerünk haza aludni. — Én reggel kapálni megyek. — Én répát szálalni. — Én herét kaszálni. Kezet fogtunk egymással, és szétszéledtünk. Akik Tiszkáék felé mentek, azok elvitték haza a legény ruháit, a kapu j ok alatt bedugták az udvarukra. Dénes reggel nem találta meg a káréját azon a helyen, ahová este előkészítette, de megtalálta a porban a kerekek nyomát. Elindult a nyomon. Mérges volt amiatt, hogy nem mehet kora reggel oda, ahová szándékozott menni, hogy így föltartóztatta valaki, aki olyan elvetemedett volt, hogy a tudta és beleegyezése nélkül elvitte a káréját. A templom előtt elveszett a nyom. A megázott porban 165