Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Balog Jancsi bőbeszédű legény volt. Ha valakit le kellett kötni, hogy elmaradjon és ne legyen ott, ahol mi tanúk nélkül akartunk lenni, akkor ő vállalta azt, hogy az illető csakugyan el ne szabaduljon arról a helyről, ahol mi szívesen tudtuk. Tavaszi este volt, hűvös, szellős idő. A kocsmában a Jancsi szembeült a Borka Lajossal végefogyhatatlan beszélgetésre. Arról a parasztemberről beszélgettek, aki negyvenéves korában koporsót csináltatott magának. Előkészítette a koporsóját, hogy amikor majd meghal, akkor ne legyen a világon senkinek gondja vele. Se a rokonainak, se a falubéli elöljáróságnak. A saját koporsójába fektessék. Minden esztendőn augusztus hatodikán belefeküdt abba a koporsóba, mint ágy helyett, és abban aludta át az egy éjszakát. Az a nap volt a születésnapja. Azt mondogatták róla, hogy azért feküdt bele a koporsóba, hogy kipróbálja, vajon elég kényelmes lesz-e benne a fekvés. Már negyvenéves korában megvolt a koporsója. Tíz esztendeig tartogatta ugyanazt, akkorig nem is talált semmi kivetnivalót a hat szál deszkaágy tájékán. ötvenesztendős volt, amikor úgy találta, hogy nem jó szín neki az a tompafekete szín, amilyenre a koporsója festve volt. Más színre vágyott. Lakkozott kopGrsót akart. Akkoriban alkudozni kezdett egy asztalosmesterrel, hogy mennyit fizessen rá a cserére, hogyha az öreg, tompa színű koporsó helyett egy másikat, egy lakkozottat ad neki. Az asztalos meg is csinálta az ilyen vásárt. Az öregember belefeküdt az új koporsóba, kipróbálta a hosszát, szélességét is jónak találta. A következő esztendőn azonban újra kicserélte, mert úgy találta, hogy a lakkozott koporsó mégis hosszabbra van szabva, mint amekkora neki kell, és nagyon kevés is benne a gyaluforgácsalom. ö kényelmes ágyat akart a halála után. Akkoriban még volt egypár hold földje is, hát még fu">tta a vagyonból a koporsócserére. mikor negyvenéves volt és koporsót vett, akkoriban azt 149