Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

így fenyegetőzött, és sarkon fordult. Bejött az ivószobába miközénk. Előbb megivott egy pohár bort, aztán felállt a székéről, és hangos szóval hirdette ki az egész kocsmának: — Pajtások, a Borka Maris most megcsúfolt engem, nem jött velem táncolni, pedig meghajoltam előtte és úgy kértem meg. De azt kijelentem, hogy aki ezért nem akarná visszaadni neki azt, amit ő egy legényembernek kölcsönadott, és a mai éjszakán el merné vinni táncolni, annak én székkel ütöm le a derekát. A legények nevettek is, hogy valakinek, legényembernek szégyene lett, de a Laci fenyegetését is szó szerint vették. Senki nem félt Lacitól, attól, hogy ha verekedés kezdődne, hát senki nem bírna vele. De nem is akart senki ujjat húzni vele Maris miatt, akiről mindenki azt tudta, hogy a Laci szeretője volt. Hát emiatt hallgattak Lacira. Azon az éjszakán nem táncolt senki Marissal. Az egyetlen Andók Bélának esett meg rajta a szíve, éjfél után táncba akarta vinni. De még egyet se fordult vele, amikor Laci meglátta. Odament Bélához, és ilyen hangos szóval húzta el a lány közeléből: — Azt mondottam, hogy székkel ütöm le a derekát annak, aki ezzel a cafattal táncolni fog. Hát az unokaöcsémmel kezdjem el, amit idegenekkel nem kell csinálnom? Béla lesunyta a fejét. Aztán elsompolygott onnan. A többiek tovább táncoltak, csak keveset figyeltek oda, ahol életes történetek játszódtak le. Nem is igen vették észre, még a barátnői sem, hogy Maris meg se várta a bál végét. Elkeseredett azon, hogy ilyen bosszút kapott még ugyanazon az éjszakán, amikor kiérdemelte. Hazament. A tavasz folyamán Laci és Maris mintha kibékültek volna. De ez csak olyan látszatbéke volt, félórára való barát143