Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

gyógyítottam magamat érte, dolgozni és élni akartam érte, boldog is voltam, mit akarok még? Talán még hálás is lehetnék, hogy így végződött! Hogy nem ismertem meg élőnek, valóságosnak is a gyémántmadár által választott páromat. Éreztem, hogy vissza van cserélve egészen a szívem. Vissza is kaptam az ismeretlentől, ahogyan odanordta neki a gyémántmadár. Attól a nyári éjszakától kezdődőleg mindez megtörtént. Csak valami mégis hiányzott a szívemből. A gyémántmadár közben azért táplálkozott is belőle, mondaná nagyapó. Be fogok ülni a függöny mögé, és az órákat fogom javítani. Elöl ül Schultz bácsi és Bene atyus. Jozsinó jelenti a vevőket. Barátságosan, hangosan fogok nevetgélni az ismerős vevőkkel. Nem fogok törődni semmivel, csak az üzlettel. Az antik órát sohasem fogom megjavítani. Sohasem lesz feleségem. Szép lesz-e ez így, vagy átkozottul reménytelen, nem tudtam ebben a percben. Jó-e, vagy rossz-e, hogy így történt, nem tudtam volna megmondani. Mindennek vége, csak ezt éreztem. Elbánt velem a gyémántmadár, csúfabbul bánt el, mint ahogyan gondoltam. Tudtam, hogy soha nem fogom már Zsenikát látni ebben az életben! Nem is akartam már, nem is akartam! Nem tudtam, hogy hálásnak kell-e lennem, vagy átkozódónak. Nem tudtam, hogy dicséretet mondjak-e, vagy káromlásokat. Sokáig sírtam, és édesanyám, a két öreg és Jozsinó is velem sírtak. 140