Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

SELLYEI JÓZSEF Nádszerha Ez a farsangban történt: A cigány a kocsmában csárdást muzsikált meg mindenféle más talp alá való nótákat, mert tánc volt ott. Négy lány állott a kályha mellett. Karonfogva állottak nevetgélő csoportban. Borka Maris a sor bal szélétől a második volt. Ott álltak vidáman, kipirulva, és látszott rajtuk, hogy föl vannak készülve elhárítani minden olyan veszedelmet, ami megzavarhatná az ő vidámságukat. Az a Borka Maris barna, nagy szemű cingár lányocska volt. Szép lány volt. Olyan volt, hogy ha az ember véletlenül rápillantott, hát bizony megállott rajta a szeme, hogy előbb beteljen. Az arca bőre úgy csillogott, akár a gyertyavilág. A ruhája úgy pászolt a testére, mintha az egész lányt skatulyából húzták volna ki, eladó játék babának, valami kirakatból. Ez a Borka Maris valamiért haragudott a Bende Lacira, mert azon a farsangi mulatságon elég szégyenletesen megcsúfolta. Azonban csak azért csúfolhatta meg úgy, ahogyan megtette, mert a mi falunkban is modern világ van, és olyan szokások vannak, amiket mindenkinek be kell tartania. Az apám idejében a tánc úgy kezdődött, hogy a legény csak odament a lányhoz, akit kiszemelt táncospárjának, és se szó, se beszéd, csak elkapta a lány derekát, és már vitte is a szoba közepére, a táncos gyűrűbe. Akár akart a lány menni, akár nem akart. De a lány nem is ért rá kimondani, hogy nem szívesen táncol éppen azzal a legénynyel, nem mondhatta azt se, hogy nem tud táncolni, mert a legény csak elkapta a derekát, és fölbillentette az egész teremtést a levegőbe, hogy a lány csak sikoltani tudott, 141