Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

asszony az erényire, instállom! — Ezt felelte, s mindenki nevetett rajta, hát én is. A gyémántmadár meséje! Nagyapó csak ezt az egy mesét tudta, de hányféleképpen! Ha belekezdett a mesébe, minden eddig volt dolog elfelejtődött a hallgatók elámuló lelkében. Talán az ablak nyílott ki, s a gyémántmadár beröppent, körülcsattogott a szobában, az zenélt olyan megindító szépen. Hiszem, hogy valami ilyesféle is lehetséges volt. A gyémántmadár szárnya zenélve verdesett, ezt már sokszor mondta nagyapó, a tollából egyet-egyet el-elhullajtott, egy legény, más leány nagy hirtelen, ha ügyes volt, fölemelte, kalapja mellé tűzte, szíve fölé rejtette. Éjjel aztán a gyémántmadár elment az ablakához, bekopogott rajta, de akár mondta, szabad, akár nem, be is ment a szobába, s kicsípett az alvó legény, alvó leány szívéből egy darabkát. Elröpült vele, ha a legénynél volt először, hát akkor a leányhoz, ha leánynál, hát a legényhez, kicsípett annak a szívéből is egy csöppecskét, s a helyibe betette azt a szívdarabkát, amit a másiktól hozott. így ismételgette éjszakánkint egészen addig, amíg ki nem cserélte a szívüket. Közben azért egy-egy kis vért magának is megtartott a szívekből. Egész éjszakai sok munkájából így tartotta fenn magát a gyémántmadár. Hej, de hogy tudta elmondani mindezeket az én nagyapám! Egy éjszaka s más éjszaka között hogy szerette, hogy kínozta, hogy imádta, hogy gyűlölte egymást egész nap a legény s a leány. Lehetett ezt a mesét egyfolytában tíz óráig is mondani. Ha jókedve volt az öregnek, a napok is jól folytak, éjszaka pedig kicsi szívecskét vitt a gyémántmadár legénytől leányig és vissza. Ilyenkor lassan fogyott a szív és lassan a mese. Ha rosszabb kedve volt nagyapónak, sokat veszekedtek a szerelmesek is, ilyenkor olyan darabokat harapott a gyémánytmadár a szerető szívekből, hogy szinte alig is bírta. Istenem, ma már én is hiszem, hogy egy éjszaka alatt is el lehet fogyasztani egy szívet, és talán ezeregy éjszaka is kevés hozzá. S az éjszakák szerelmes kínját, örömét másnap reggel érezni lehet. Gyémántmadár, te bűvös, puha szárnyú képzelet, milyen 107