Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

sok okosat mondtál te mindezekről az én jó nagyapám mesélő száján. Hány oldalát megmutattad színes tollú, ékes madártestednek a tarka rigó ezerfajta ruhájától a hollómadár komor feketéjéig. Ez és ez a legény, egyszer egyik, máskor másik leány is benne volt ezekben a mesékben. Hiszem, hogy sokszor szegény nagyapám is! És most már tudom, hogy én magam is! Csicsergett, dalolt ezen az estén a gyémántmadár. Egyik pillanatban könnyeztünk, a másik pillanatban kacagtunk. Rengeteg esemény után, talán két óra alatt ki volt cserélve a két szív. Mi jön most? Vagy az, hogy szerették egymást halálig, s együtt éltek, ettek, ittak s háltak, mert a pap elé is elmenének, vagy az, megjött kis idő múlva megint a gyémántmadár, s bekopogott az alvó szerelmesek ablakán. Jaj, hogy megborzongtam ilyenkor! Kezdte visszacserélni a szíveket! Néha remegve kértem nagyapót, ne tovább, ne tovább! Belevájta karmait a lány mellébe, ahol boldogan lapult a legény szíve, s marcangolva tépett ki belőle egy darabot. Istenem, milyen rémséges dolgok kerekedtek ilyenkor a közbeeső nappalokon. Ilyenkor az volt a mese vége, hogy mire visszakapta a leány s a legény a maga szívét, tehették szépen őket a koporsóba. Megemésztette a szívük vérét a gyémántmadár. Sokféleképpen, nagyon szépen elmondta már drága nagyapó a gyémántmadár viselt dolgait, de ilyen szépen, ilyen megborzongató, megreszkettető szépen még sohasem. Ki volt cserélve a két szív, emlékszem, az utolsó nap délután a legény ezt mondta a lánynak, amikor a patak mellett letérdelt eléje: — Én nem hagylak el soha! Addig élek, amíg te szeretsz, ha nem szeretsz, meghalok! Emlékszem, akkor éjjel lány is, legény is mosolygott álmában. Én kérni akartam nagyapót, hogy legyen vége, fejezze be ilyen szépen, előnyösen a mesét, de csak idétlen, nehéz nyelvvel elégörgettem egy-két értelmetlen szótagot. Ekkor már ötödször ragadtam át a Misi kezéből a magaméba a mézespálinkát. Elöntött a forróság és az ijedelem. Nagyapó nem hagyta abba a mesét. Másnap a legény azt vette észre a templom108