Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Farkas Jenő (1923) - Anyatej

Anyatej Ott született, a kék árnyú bükkös alatt, hol a csendet tarka rigók riogatják, hol a gerle se búsul. Ott, hol az ér kavicsot görgetve iramlik, s árnyas lombokon át csak lopva les be a holdfény. Ott született az őzgida. Bársonyos fűbe feküdt. Szeme tágra nyitva kereste az emlőt, az élet halk csobogású forrását. Anyatej! Belőled szívja mohón ki állat és ember a jóság tiszta aranyját. Benned szunnyad az izmok acélja s a csóknak íze. Tebenned rejlik az ész. Belőled pattan ki a szikra, mely lángba borítja a földet s az égre szökik, hogy fényesség legyen ott, hol a köd még kínai falként tiltakozik. Őzgida, sejted-e mindezt? Szád szélén habosan csurran a tej. Napok óta szívod anyád tőgyét. Kinevet a bokor. A pázsit ujjong, mert nem legeled le, csupán itt-ott tör le patád egy gyenge virágot. 96