Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Farkas Jenő (1923) - Anyatej

De elég! Már itt az idő. Anyád is élni akar szabadon. Csendes tisztásra vezet ki, s lassan köröket írva köréd, legelve kerülget. Egyre tágul a kör, s te csupán szemeddel követed, anyád már valahol benn jár a bükkös ölén, de megejt a varázs, és nem tudod, merre szaladj el. Végre patája neszét se hallva felállsz s fanyarul kóstolgatva elébb a friss füveket s a gyenge levélkét, nyafogsz, s eszedbe se jut a tej szaga. Érzed: jó a réti eper, szúr a kökény, s nem kell a vadalma. Emberi sors a te sorsod, kis gida, hidd el! Minket is langy anyamellnek édes bimbaja táplált. Jött az idő, és távolodó köröket írva, a jóság messze szökött. ím, azóta kóstolgatjuk a földi gyümölcsöt, levegőt, folyamok erejét, s tengerek titka kitárul. S mint valaha néztük a hamvas anyamell csillagait, most fenn az ég kebelén, hol felhők fátyla közül kivillan a hold, ez a bájos, szűzi mell, babonázva, oda vágyik az ész meg a szív meg a lélek, s utat törve a gazba, előre: maholnap megtudjuk, édes-e íze a messzi Tejútnak. 7 Szélkiáltó 97